1 év

Amennyiben jártunk már Nápolyban vagy Olaszország déli részén, bizonyára találkoztunk már a piros "cornicello"-val, ami első ránézésre egy csilipaprikára hasonlít. Házak bejáratánál, ékszerüzletek kirakatában, vásárokban sűrűn megjelennek. Mit kell tudni erről a szimbólumról és valóban egy égővörös paprikáról szól a fáma, vagy másfelé keressük a megfejtést?
 

Egészen 3500 évet kell visszautazni az időben: ekkor azért akasztottak szarvakat a házakra, hogy az a szerencsét, bőséget és termékenységet garantáljon az ott lakóknak. A jószágok erejét és teljét szimbolizálta, minél nagyobb volt ez a szarv, annál nagyobb szerencsére és jólétre számítottak. Viszont meg kell jegyeznünk, hogy amióta ilyen ábrázolásokról, szimbólumokról beszélünk, a szarvak különös mód hajaztak a csilipaprikára, nem is véletlenül. A csípős, tüzes csili afrodiziákumnak számít, legendák szerint a csípős fogyasztása növeli a szexuális vágyat.

És hogy csavarjunk még egyet a történeten, máris bejön a képbe a görög-római mitológiból ismert Priaposz termékenységisten is. Ő Afrodité és Dionüszosz fia, ám csúfos sorsot szánt neki Zeusz felesége, Héra. Afrodité már terhes volt, amikor Dionüszosz keletre utazott és a feleség ezalatt megcsalta őt. Héra pedig azzal büntette meg a hűtlen asszonyt, hogy aránytalanul nagy hímtaggal áldotta meg a születendő Priaposzt. A gyermeket nem a szülei nevelték fel, hanem Lampszakosz város lakói, akik kultuszt alakítottak isteni mivolta köré, ezáltal pedig a környék gyümölcseinek, szölleinek és borának védnökévé vált. A gyümölcsösökben szokás volt felállítani szobrát, vagy legalább egy nagyobb méretű falloszt, hogy jó legyen a termés, megvédje a talizmán a gyümölcsöket fagytól, jégtől, kártevőktől.

Megmaradtak a falloszok, mint amulettek, talizmánok, évszázadokon, évezredeken át. És hogy jött a piros szín? A középkorban a korallt különösen értékes anyagként használták és vörös színe alkalmassá tette a mutatós talizmánok faragásához, formázásához. A szín a vért jelöli, ami egyrészt lehet az egészség megtestesítője, másrészt a legyőzött gonosz, az ellenség vérének bemutatása.
A nápolyi hagyományok szerint a szarvnak üregesnek kell lennie, hogy esetleges értékes, varázserejű anyagot rejthessenek bele (például sót), fontos, hogy merev legyen és csúcsos végű, valamint, hogy kézzel készüljön és a legjobb, ha az ember ajándékba kapja. A csúcsos vég veszélyes egyébként, hiszen könnyen letörhet, de pánikra semmi ok, ez éppen azt jelzi, hogy működött, éppen visszavert valami rossz átkot, balszerencsét!

Mai napig házak ajtaja fölött, ablakokban, erkélyeken figyel a szimbólum, ami mindenképpen szerencsét hoz és távol tartja a rosszat az otthontól!