Alapvetően nem lakom messze a Balassa János kórháztól, de az épületegyütteshez közeledve az volt az érzésem, mintha csak a szomszédba ugrottam volna át. Hamar ott voltam a főportán, ahol egy kedves hölgy rögtön útba igazított, hogy az oltópontra a sorompó melleti területet használva juthatok be. Fordultam egyet, az ott lévő biztonsági őrök ismét mutatták a helyes irányt. Itt aztán szándékosan sem lehetne eltévedni, gondoltam, a dombra felérve pedig még inkább alá lett húzva az igazam, két jól megtermett katona kedvesen, ugyanakkor viccelődve pontosították az úticélt. Merthogy a bejáratot onnan nézve, ahol álltunk, egy fenyőfa kilógó lombja takarta el, ám megnyugtattak az ajtó létezéséről. Itt már azon sem lepődtem volna meg, ha belépés után Oxfordban találom magamat. Nem így lett, a Magyar Honvédség újabb két munkatársa fogadott kedvesen, akik közül egyikük felkísért az emeletre.
Itt egy kis kitérő: ha még nem tűnt volna fel, tessék felkészülni, a kedves szó miatt lesz bőven szóismétlés.
Egy újabb ajtón túl egy kedves fiatal hölgy üdvözölt. Külön megköszönte, hogy a hozzájáruló nyilatkozatot kitöltve érkeztem az oltásra. Következett az adminisztráció: személyi igazolvány, TAJ- és lakcímkártya. Míg a folyamat tartott, puhatolóztam picit, hogy férfi vagy nő lesz az oltást végző orvos. Nem volt szerencsém – gondoltam ekkor. A válasz természetesen férfi volt, ami egyben azt is jelentette, hogy Rambo határozott arcizmait magamra erőltetve viselhetem a megpróbáltatásokat. Néhány perc múlva megérkezett az említett oltóorvos is, egy tágas szobába kísért, majd megkért, hogy vetkőzzek le és foglaljak helyet. Miközben akasztottam fel a kabátomat, a gyorsuló pulzusom üteme jó alapot adhatott volna tegy techno koncertnek. Az önkontroll hiánya miatt ekkor a tűtől való félelmem férfiasan kibukott belőlem. A lényeges konkrétumoknál maradva viszont ennél a pontnál jutott szerephez a kitöltött nyomtatvány. Lassan, higgadtan beszéltük az allergiáim hosszú sorát és minden egyéb fontos dolgot, kezdve azzal, hogy van-e krónikus betegségem. Természetesen a múltkor végzett gyorsteszt pozitív eredményére is kitértem, amire készséggel elmondta, hogy a betegségből való felgyógyulás gyengébb védettséget biztosít, mint az oltás. Lehetséges mellékhatásként a lázra hívták fel a figyelmemet, ami állítólag nagyon ritka. Ugyanakkor határozottan éreztem, komolyan figyelembe vették, hogy nem egyszerűen rosszul alakult kapcsolatom a tűvel, és ettől kezdve az orvosom az oltás folyamatának minden mozzanatát ennek rendelte alá. Előbb megkért, hogy szabadítsam fel a bal karomat, lazítsam el, aztán jött az érzéstelenítő. Nem vagyok önsorsrontó, a szemem sarkából figyeltem mindent, vártam, hogy mikor kapom meg az oltást, amit valójában már meg is kaptam. Bár ezen a ponton érthetően összefolytak kicsit az események, utólag visszagondolva, amit abban a pillanatban éreztem és amiről úgy véltem, az orvos finoman a vállamnak szorított ujja lehet, maga az oltás volt. Tehát túl voltam rajta, ami miatt egyrészről megkönnyebbüléssel töltött el, közben hálás voltam, amiért mindent ilyen kedvesen és megértően csinált. Ezek után valószínűleg kevesebbet imádkozom a szájon át is beszedhető gyógyszerekért.
Jöhet a napközis tea és a fél óra várakozás
Mondanom sem kell, ez is hamar elrepült, mivel egy újabb kedves hölgy személyében szinte végig akadt társaságom. Megbeszéltük az élet nagy dolgait, megtudtam, hogy van két velem egyidős fia. Frissítővel is megkínáltak: meleg teából és vízből választhattam. Nem kellett csalódnom, egyébként is van egy kis ficamom, ami a menzás ételeket illeti. A kitöltött tea a várakozásomon túlmutatva teljesített, hozta a délutáni napközi uzsonnaidők hangulatát. Miután ennek a kötelező etapnak is vége lett és nem volt semmilyen panaszom, elhagyhattam az épületet. Lefelé menet még az ajtót is kinyitották előttem. Hát tényleg, szolgáltatás.
Na és hogy érzem magam?
A közérzetem alapvetően jó, bár fáradt és kótyagos vagyok, amihez – mivel izgultam – az éjszakai nem alvásnak is köze lehet. A bal karomban enyhe zsibbadást érzek és ennyi. Azért ne menjen senki messzire, a második oltás időpontjához közeledve ismét jelentkezem és érkezik a friss tapasztalatokkal egybegyúrt élménybeszámoló.